Secret police analysis of typewritten religious letters Hungary
Item
Title
Secret police analysis of typewritten religious letters Hungary
Vallásos tárgyú gépelt levelek titkosrendőrségi elemzése Magyarországról
Description
These images show the pages of a secret police report on an investigation concerning three letters with religious content. The letters were addressed to a candidate for the local Member of Parliament and the municipal council’s president of a small town in northern Hungary and were posted locally. They contain various religious narratives and a short section about the funeral of Pál Jávor, a famous Hungarian actor.
The report comes from a documentary file titled “Religious sects” in Nógrád county which mainly deals with Baptist communities (belonging to an officially acknowledged free church), Baptist splinter groups and Jehovah’s Witnesses. This file demonstrates the fine line between tolerated and not tolerated religious activity, while also providing a glimpse into the investigative methods of the secret police. Sent to local political figures in sensitive times just before the upcoming elections, the letters immediately seemed suspicious: authorities considered them implicitly incendiary and an attempt to influence the addressees. Although one letter bears the name of the sender, a local woman from the Baptist community, the police carefully examined their content and graphic appearance to identify the writer. On the basis of their analysis, they concluded that the writer was someone with at least high-school education, was deeply religious, well versed in church teachings and an experienced typist. The author was most probably female, since “the letters were typed smoothly and evenly”, which is not characteristic of male typists. They also pointed to the peculiar features of the type-writer which could later help identify the machine: small and capital letters “e” were closely followed by the next letters and the small “a” showed certain differences to the small “á”. Authorities also concluded that the writer and the typist were the same person, who – they assumed – could even have been a church person.
Although first thought not to be educated enough to be the real writer of the letters, the perpetrator turned out to be the woman whose name appeared on the envelope as sender. During her interrogation she proved to fit the description of the suspected writer: she was religious, finished four years of secondary school, studied as an office clerk and had access to a typewriter which was in poor condition. She confessed to having written the letters out of gratitude because both addressees had been helpful around the death of her brother. Due to her poor health – and also probably to the goodwill of the local authorities – she was not punished severely: she received an official reprimand and was warned not to send religious letters to people outside their “sect”. As this case shows, in Hungary of the 1960’s members of officially accepted and controlled churches could practice their religion as long as they confined their activities to their own circles and remained politically neutral. The letters also reveal something about how religious people may have understood their world: even if it seemed risky, the best way this woman could think of expressing her gratitude was in terms of her faith.
The report is included in file ÁBTL 3.1.5 O–14916, containing informant reports and summary reports on religious sects. The letters in point were not included in the file.
For related entries see:
The report comes from a documentary file titled “Religious sects” in Nógrád county which mainly deals with Baptist communities (belonging to an officially acknowledged free church), Baptist splinter groups and Jehovah’s Witnesses. This file demonstrates the fine line between tolerated and not tolerated religious activity, while also providing a glimpse into the investigative methods of the secret police. Sent to local political figures in sensitive times just before the upcoming elections, the letters immediately seemed suspicious: authorities considered them implicitly incendiary and an attempt to influence the addressees. Although one letter bears the name of the sender, a local woman from the Baptist community, the police carefully examined their content and graphic appearance to identify the writer. On the basis of their analysis, they concluded that the writer was someone with at least high-school education, was deeply religious, well versed in church teachings and an experienced typist. The author was most probably female, since “the letters were typed smoothly and evenly”, which is not characteristic of male typists. They also pointed to the peculiar features of the type-writer which could later help identify the machine: small and capital letters “e” were closely followed by the next letters and the small “a” showed certain differences to the small “á”. Authorities also concluded that the writer and the typist were the same person, who – they assumed – could even have been a church person.
Although first thought not to be educated enough to be the real writer of the letters, the perpetrator turned out to be the woman whose name appeared on the envelope as sender. During her interrogation she proved to fit the description of the suspected writer: she was religious, finished four years of secondary school, studied as an office clerk and had access to a typewriter which was in poor condition. She confessed to having written the letters out of gratitude because both addressees had been helpful around the death of her brother. Due to her poor health – and also probably to the goodwill of the local authorities – she was not punished severely: she received an official reprimand and was warned not to send religious letters to people outside their “sect”. As this case shows, in Hungary of the 1960’s members of officially accepted and controlled churches could practice their religion as long as they confined their activities to their own circles and remained politically neutral. The letters also reveal something about how religious people may have understood their world: even if it seemed risky, the best way this woman could think of expressing her gratitude was in terms of her faith.
The report is included in file ÁBTL 3.1.5 O–14916, containing informant reports and summary reports on religious sects. The letters in point were not included in the file.
For related entries see:
A képeken látható titkosszolgálati jelentés egy vallási témájú levelekkel kapcsolatban végzett vizsgálataról számol be. Az elemzés tárgyát képező három levelet 1963 elején küldték Pásztó község országgyűlési képviselőjelöltjének és a községi tanács v.b. elnökének, helyben feladva. A levelekben vallásos tárgyú elbeszélések olvashatók, és egy féloldalas beszámoló Jávor Pál színész temetéséről.
A jelentés egy „Vallási szekták” feliratú titkosszolgálati dossziéból származik, amely a Nógrád megye területén működő „szektákkal” – főleg baptista és a baptista egyházból kiváló közösségekkel, illetve Jehova Tanúival – kapcsolatos anyagokat tartalmazza. A dossziéból jól látható a tiltott és megtűrt vallási tevékenységek közötti finom határvonal, és megismerhetjük a titkosszolgálatok korabeli vizsgálati módszereit is. Mivel a leveleket politikai szereplőknek, ráadásul a választások előtt, tehát érzékeny időszakban küldték, a hatóságok az ügyet egyből gyanúsnak találták és megállapították, hogy „burkolt formában bírálják a jelenlegi társadalmi rendszerünket”, valamint hivatali tevékenységükben befolyásolni akarják a címzetteket. Noha az egyik levélen feladó is szerepelt, a helyi baptista közösség egyik hölgytagja, a szerző kilétének megállapítása érdekében a titkosrendőrség alapos tartalmi és formai elemzés alá vetette a küldeményeket. Az elvégzett vizsgálat alapján arra következtettek, hogy a levélíró legalább középiskolai műveltséggel rendelkezik, járatos az egyházi tanítások terén és gyakorlott gépíró. Feltételezték, hogy nőről van szó, mivel „a géppel egyenletesen lettek a betűk felrakva”, ami férfiakra nemigen jellemző. Az íráskép elemezése rámutatott az írógép jellegzetességeire is, amelyek segítségével később be lehet azonosítani a használt szerkezetet: az „e” betűt mindig szorosan követte a következő betű és a kis „a” eltéréseket mutatott a kis „á” betűhöz képest. Arra is következtettek, hogy a levél szerzője és gépelője egy és ugyanaz a személy volt.
Bár a feladóként szereplő asszonyról a címzettekkel történt beszélgetések és a róla bekért környezettanulmány alapján eleinte azt gondolták, nem eléggé művelt ahhoz, hogy a levelek valódi szerzője lehessen, a kihallgatásán kiderült, megfelel a feltételezett levélíró jellemzésének: vallásos volt, négy polgárit végzett, kiválóan gépelt, és a nem sokkal korábban elhunyt bátyjának volt egy rossz állapotban lévő táskaírógépe. Az asszony beismerte a tettét és azt vallotta, a leveleket hálából küldte a címzetteknek, amiért mindketten sokat segítettek neki a bátyja halálakor. Gyenge egészségi állapota – és feltehetően a helyi hatóságok jóindulata miatt – csak szóbeli figyelmeztetésben részesült, amelyben eltanácsolták attól, hogy a jövőben hasonló leveleket küldjön olyanoknak, „akik nek tartoznak a szekta tagjai sorába”. Ahogyan ez az eset is mutatja, az 1960-as években Magyarországon a hivatalosan elismert és ellenőrzött egyházak tagjai szabadon gyakorolhatták vallásukat mindaddig, amíg vallásos tevékenységüket a saját köreikre korlátozták és politikailag semlegesek maradtak. A levél ugyanakkor a vallásos emberek világlátásába is betekintés enged: ez az asszony őszinte háláját még akkor is a hitén keresztül tudta leginkább kifejezni, ha ezzel kitette magát a hatóságok zaklatásának.
A jelentés az ÁBTL 3.1.5 O–14916 dossziéban olvasható, amely rajta kívül a megyei “szekták” működéséről beszámoló összefoglaló jelentéseket és ügynöki jelentéseket tartalmaz. A szóban forgó levelek nincsenek a dossziéban.
A jelentés egy „Vallási szekták” feliratú titkosszolgálati dossziéból származik, amely a Nógrád megye területén működő „szektákkal” – főleg baptista és a baptista egyházból kiváló közösségekkel, illetve Jehova Tanúival – kapcsolatos anyagokat tartalmazza. A dossziéból jól látható a tiltott és megtűrt vallási tevékenységek közötti finom határvonal, és megismerhetjük a titkosszolgálatok korabeli vizsgálati módszereit is. Mivel a leveleket politikai szereplőknek, ráadásul a választások előtt, tehát érzékeny időszakban küldték, a hatóságok az ügyet egyből gyanúsnak találták és megállapították, hogy „burkolt formában bírálják a jelenlegi társadalmi rendszerünket”, valamint hivatali tevékenységükben befolyásolni akarják a címzetteket. Noha az egyik levélen feladó is szerepelt, a helyi baptista közösség egyik hölgytagja, a szerző kilétének megállapítása érdekében a titkosrendőrség alapos tartalmi és formai elemzés alá vetette a küldeményeket. Az elvégzett vizsgálat alapján arra következtettek, hogy a levélíró legalább középiskolai műveltséggel rendelkezik, járatos az egyházi tanítások terén és gyakorlott gépíró. Feltételezték, hogy nőről van szó, mivel „a géppel egyenletesen lettek a betűk felrakva”, ami férfiakra nemigen jellemző. Az íráskép elemezése rámutatott az írógép jellegzetességeire is, amelyek segítségével később be lehet azonosítani a használt szerkezetet: az „e” betűt mindig szorosan követte a következő betű és a kis „a” eltéréseket mutatott a kis „á” betűhöz képest. Arra is következtettek, hogy a levél szerzője és gépelője egy és ugyanaz a személy volt.
Bár a feladóként szereplő asszonyról a címzettekkel történt beszélgetések és a róla bekért környezettanulmány alapján eleinte azt gondolták, nem eléggé művelt ahhoz, hogy a levelek valódi szerzője lehessen, a kihallgatásán kiderült, megfelel a feltételezett levélíró jellemzésének: vallásos volt, négy polgárit végzett, kiválóan gépelt, és a nem sokkal korábban elhunyt bátyjának volt egy rossz állapotban lévő táskaírógépe. Az asszony beismerte a tettét és azt vallotta, a leveleket hálából küldte a címzetteknek, amiért mindketten sokat segítettek neki a bátyja halálakor. Gyenge egészségi állapota – és feltehetően a helyi hatóságok jóindulata miatt – csak szóbeli figyelmeztetésben részesült, amelyben eltanácsolták attól, hogy a jövőben hasonló leveleket küldjön olyanoknak, „akik nek tartoznak a szekta tagjai sorába”. Ahogyan ez az eset is mutatja, az 1960-as években Magyarországon a hivatalosan elismert és ellenőrzött egyházak tagjai szabadon gyakorolhatták vallásukat mindaddig, amíg vallásos tevékenységüket a saját köreikre korlátozták és politikailag semlegesek maradtak. A levél ugyanakkor a vallásos emberek világlátásába is betekintés enged: ez az asszony őszinte háláját még akkor is a hitén keresztül tudta leginkább kifejezni, ha ezzel kitette magát a hatóságok zaklatásának.
A jelentés az ÁBTL 3.1.5 O–14916 dossziéban olvasható, amely rajta kívül a megyei “szekták” működéséről beszámoló összefoglaló jelentéseket és ügynöki jelentéseket tartalmaz. A szóban forgó levelek nincsenek a dossziéban.
Kapcsolódó bejegyzések:
Subject
Communism and Christianity--Europe, Eastern
Communism and religion
Communism--Europe
Communism--Europe, Eastern--History--20th century
Secret police (secret service)
Surveillance
Totalitarianism
Religious sects
Communism--Hungary--History
Evidence, criminal
Free churches
Hungary. Államvédelmi Hatóság
Creator
Agnes Hesz
Source
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
ÁBTL 3.1.5 O–14916
ÁBTL 3.1.5 O–14916
Publisher
This project has received funding from the European Research Council (ERC) under the European Union’s Horizon 2020 research and innovation programme No . 677355
Date
1960's
Rights
copyright for these images belongs to ÁBTL
Format
tif
Language
hu
Type
image
Identifier
ÁBTL 3.1.5 O–14916
Coverage
20th century
Hungary
Hungary
Bibliographic Citation
Agnes Hesz, "Secret police analysis of typewritten religious letters Hungary,"
Date Created
2018
