Letter about a secret Roman Catholic home christening Budapest
Item
Title
Letter about a secret Roman Catholic home christening Budapest
Titkos budapesti katolikus keresztelőről szóló levél
Description
This word-for-word transcript of a typewritten personal letter tells about a secret home christening held in Budapest in December 1954. Amongst other deeply personal matters, the author, the child’s grandmother, briefly reports about the baptism. From this we learn that the child was baptised by a Piarist monk in the presence of the extended family, altogether 22 people. For the occasion the child’s grandfather erected a makeshift altar. As the letter-writer notes, he "made a beautiful altar. He made it so exceptionally nice that everybody was weeping with emotion. My entire home looked like a stage. Everything was shining bright.”
Although in theory the Hungarian state granted freedom of religion even in the harshest years of the communist regime, the years of Mátyás Rákosi's rule (1947-1956), many people chose to refrain from openly practicing their faith in fear of various kinds of retribution. The secret baptism is a good example of how people tried to reconcile their religious needs with their desire to avoid conflict with the authorities by withdrawing their religious activities into the domestic sphere. It also nicely illustrates how people creatively turned their everyday environment into a sacred ritual space, even temporarily. And finally, this home-held ritual is also an illustrative example of silent resistance against the regime: as the letter goes on we learn that in his baptismal sermon the Piarist monk made derogatory metaphorical references to communism, much to the approval of the author. As her request at the end of the letter, „please burn this letter after reading” shows, however, she was very much aware of the risk her family was taking in conducting the baptism and in writing this letter.
This transcript comes from a file on "illegal" organizations that were connected to a movement lead by a Piarist monk, György Bulányi. The goal of his movement was to keep Christianity alive through small secret local cells where members – mostly young people – could have access to religious education and spiritual guidance. The Bulányi movement started in 1945, and gained momentum after 1948, when the nationalization of church-owned schools excluded historical churches from educational activities and drastically decreased their access to young people. While most of its leaders came from the Piarist order, one of the four monastic orders that were allowed to keep some of their schools and were granted legal status after the dissolution of religious orders in 1950, many of the movement's activists were former members of other banned monastic groups. The secret police considered the movement an "illegal clerical-fascist organization" which, under the disguise of religion, was working to undermine democracy and the building of socialism. For this reason, the secret service had been gathering information about the movement since its early days. As a result, Bulányi and other leading figures were arrested and condemned in 1952. The movement, however, did not cease to exist and the ÁVH, the Hungarian secret service at the time, continued to surveil its activities extensively for at least another decade.
The letter comes from a documentary file containing diverse materials, and focusing on groups mainly lead by lay female activists and former nuns. It includes no additional information concerning the letter; apart from their names we don’t know who the correspondents were, what their social background was or what kind of relationship they had with each other. Neither is there any direct information about their involvement in the movement or about the way the secret police got hold of the letter. However, the context of the file allows us to assume that the addressee was a member of a religious cell, officially deemed illegal. The letter is placed in the file among other letters, which indicate that it may have been used as evidence of the clandestine religious activity of Piarist monks.
The letter is included in file ÁBTL 3.1.5 O-11959/4. Apart from this letter the file contains copies of personal letters and postcards, confessions under interrogation, reports on illegal gatherings, transcripts of tapped phonecalls and recorded gatherings, and detailed reports on shadowings.
For further readings see:
Bögre Zsuzsanna – Szabó Csaba 2010 Törésvonalak. Apácasorsok a kommunizmusban. Budapest, Metem–Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány–Szent István Társulat.
Mezey András 2014 Az első hazai bázisközösségek: a Bulányi-jelenség és a Katolikus Egyház az 50-es évek elején In Barna Gábor – Povedák Kinga (ed.): Lelkiségek, lelkiségi mozgalmak Magyarországon és Kelet-Közép Európában.
For related entries see:
Although in theory the Hungarian state granted freedom of religion even in the harshest years of the communist regime, the years of Mátyás Rákosi's rule (1947-1956), many people chose to refrain from openly practicing their faith in fear of various kinds of retribution. The secret baptism is a good example of how people tried to reconcile their religious needs with their desire to avoid conflict with the authorities by withdrawing their religious activities into the domestic sphere. It also nicely illustrates how people creatively turned their everyday environment into a sacred ritual space, even temporarily. And finally, this home-held ritual is also an illustrative example of silent resistance against the regime: as the letter goes on we learn that in his baptismal sermon the Piarist monk made derogatory metaphorical references to communism, much to the approval of the author. As her request at the end of the letter, „please burn this letter after reading” shows, however, she was very much aware of the risk her family was taking in conducting the baptism and in writing this letter.
This transcript comes from a file on "illegal" organizations that were connected to a movement lead by a Piarist monk, György Bulányi. The goal of his movement was to keep Christianity alive through small secret local cells where members – mostly young people – could have access to religious education and spiritual guidance. The Bulányi movement started in 1945, and gained momentum after 1948, when the nationalization of church-owned schools excluded historical churches from educational activities and drastically decreased their access to young people. While most of its leaders came from the Piarist order, one of the four monastic orders that were allowed to keep some of their schools and were granted legal status after the dissolution of religious orders in 1950, many of the movement's activists were former members of other banned monastic groups. The secret police considered the movement an "illegal clerical-fascist organization" which, under the disguise of religion, was working to undermine democracy and the building of socialism. For this reason, the secret service had been gathering information about the movement since its early days. As a result, Bulányi and other leading figures were arrested and condemned in 1952. The movement, however, did not cease to exist and the ÁVH, the Hungarian secret service at the time, continued to surveil its activities extensively for at least another decade.
The letter comes from a documentary file containing diverse materials, and focusing on groups mainly lead by lay female activists and former nuns. It includes no additional information concerning the letter; apart from their names we don’t know who the correspondents were, what their social background was or what kind of relationship they had with each other. Neither is there any direct information about their involvement in the movement or about the way the secret police got hold of the letter. However, the context of the file allows us to assume that the addressee was a member of a religious cell, officially deemed illegal. The letter is placed in the file among other letters, which indicate that it may have been used as evidence of the clandestine religious activity of Piarist monks.
The letter is included in file ÁBTL 3.1.5 O-11959/4. Apart from this letter the file contains copies of personal letters and postcards, confessions under interrogation, reports on illegal gatherings, transcripts of tapped phonecalls and recorded gatherings, and detailed reports on shadowings.
For further readings see:
Bögre Zsuzsanna – Szabó Csaba 2010 Törésvonalak. Apácasorsok a kommunizmusban. Budapest, Metem–Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány–Szent István Társulat.
Mezey András 2014 Az első hazai bázisközösségek: a Bulányi-jelenség és a Katolikus Egyház az 50-es évek elején In Barna Gábor – Povedák Kinga (ed.): Lelkiségek, lelkiségi mozgalmak Magyarországon és Kelet-Közép Európában.
For related entries see:
A képen egy géppel írott magánlevél betűhű átirata látható, amelyben egy 1954-ben Budapesten titokban megtartott otthoni keresztelőről is szó esik. A levélíró első unokája keresztelőjéről számol be röviden, más, személyes tárgyú témák mellett. A szertartást egy piarista pap celebrálta a tágabb család, összesen 22 ember jelenlétében. E leírásból megtudhatjuk, hogy a gyermek nagyapja nagy gonddal készítette elő a lakást, ahogy a felesége írja, „egy gyönyörű oltárt állított fel. Olyan különlegesen szépen csinálta, hogy mindenki könnyezett a meghatódottságtól. Olyan volt az egész lakásom, mint egy színpad. Csak úgy ragyogott minden.”
Noha Magyarországon a vallásszabadság törvényileg garantált volt még az 1950-es években is, különböző retorzióktól tartva sokan döntöttek úgy, hogy vallásukat nyilvánosan nem gyakorolják. A vallási élet korábban nyilvánosan zajló eseményeire így sokszor inkább négy fal között, a privát szférában került sor, mint ahogy ennek a keresztelőnek az esetében is történt. A levél sokat elmond a vallásos emberek rituális szükségleteiről, arról, hogyan szakralizálták mindennapi életterüket a „valódi” keresztelői élmény eléréséhez, láthatjuk, mitől vált az otthonuk egy rövid időre szent térré, és ez milyen érzelmeket váltott ki a résztvevőkből. Emellett az eset jó példa a rendszerrel szembeni csendes ellenállásra is, nemcsak a keresztelő ténye miatt, hanem azért is, mert a prédikációnak a beszámoló szerint egyértelműen antikommunista mondandója volt. Az ilyen események természetesen nem voltak kockázat nélküliek, ahogyan azt a levélíró záró sorai is jelzik: „Légy szíves ezt a levelet elégetni, ha elolvastátok”.
Az átirat a Bulányi György átlal szervezett Bokor mozgalom egyik dossziéjából való. A mozgalom célja a keresztény értékrend továbbadása és a hitélet megőrzése volt kis, néhány fős csoportok szervezésével, melyek tagjai – főként fiatalok – vallásos nevelésben és vezetésben részesülhettek. Noha Bulányit és a mozgalom több vezetőjét 1952-ben elítélték és bebörtönözték, a szerveződés nem halt el; működését az állambiztonsági szervek továbbra is intenzíven megfigyelték. A levelet is tartalmazó dosszié főként női aktivisták által szervezett és vezetett csoportok megfigyelésével kapcsolatos dokumentumokból áll. A levélről azonban nem sokat tudunk meg az iratanyagból: a feladóról és a címzettről nevükön kívül nem derül ki, kik voltak és milyen viszony volt közöttük, milyen kötődésük volt a mozgalomhoz és hogyan került a levél a titkosszolgálatok birtokába. A dosszié kontextusa alapján annyit feltételezhetünk, hogy a címzett valószínűleg kapcsolatban állhatott a mozgalom egyik csoportjával, és a levél a piarista szerzetesek által végzett titkos vallási tevékenység bizonyítékaként kerülhetett az anyagba.
A levél az ÁBTL 3.1.5 O-11959/4 dosszié része, amely a titkosszolgálatok által elfogott személyes levelek, képeslapok másolatain kívül kihallgatási jegyzőkönyveket, illegális összejövetelekről beszámoló jelentéseket, lehallgatott találkozók és telefonbeszélgetések átiratait, valamint a megfigyeltek követéséről szóló részletes jelentéseket tartalmaz.
További olvasmányok:
Bögre Zsuzsanna – Szabó Csaba 2010 Törésvonalak. Apácasorsok a kommunizmusban. Budapest, Metem–Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány–Szent István Társulat.
Mezey András 2014 Az első hazai bázisközösségek: a Bulányi-jelenség és a Katolikus Egyház az 50-es évek elején In Barna Gábor – Povedák Kinga (ed.): Lelkiségek, lelkiségi mozgalmak Magyarországon és Kelet-Közép Európában.
Noha Magyarországon a vallásszabadság törvényileg garantált volt még az 1950-es években is, különböző retorzióktól tartva sokan döntöttek úgy, hogy vallásukat nyilvánosan nem gyakorolják. A vallási élet korábban nyilvánosan zajló eseményeire így sokszor inkább négy fal között, a privát szférában került sor, mint ahogy ennek a keresztelőnek az esetében is történt. A levél sokat elmond a vallásos emberek rituális szükségleteiről, arról, hogyan szakralizálták mindennapi életterüket a „valódi” keresztelői élmény eléréséhez, láthatjuk, mitől vált az otthonuk egy rövid időre szent térré, és ez milyen érzelmeket váltott ki a résztvevőkből. Emellett az eset jó példa a rendszerrel szembeni csendes ellenállásra is, nemcsak a keresztelő ténye miatt, hanem azért is, mert a prédikációnak a beszámoló szerint egyértelműen antikommunista mondandója volt. Az ilyen események természetesen nem voltak kockázat nélküliek, ahogyan azt a levélíró záró sorai is jelzik: „Légy szíves ezt a levelet elégetni, ha elolvastátok”.
Az átirat a Bulányi György átlal szervezett Bokor mozgalom egyik dossziéjából való. A mozgalom célja a keresztény értékrend továbbadása és a hitélet megőrzése volt kis, néhány fős csoportok szervezésével, melyek tagjai – főként fiatalok – vallásos nevelésben és vezetésben részesülhettek. Noha Bulányit és a mozgalom több vezetőjét 1952-ben elítélték és bebörtönözték, a szerveződés nem halt el; működését az állambiztonsági szervek továbbra is intenzíven megfigyelték. A levelet is tartalmazó dosszié főként női aktivisták által szervezett és vezetett csoportok megfigyelésével kapcsolatos dokumentumokból áll. A levélről azonban nem sokat tudunk meg az iratanyagból: a feladóról és a címzettről nevükön kívül nem derül ki, kik voltak és milyen viszony volt közöttük, milyen kötődésük volt a mozgalomhoz és hogyan került a levél a titkosszolgálatok birtokába. A dosszié kontextusa alapján annyit feltételezhetünk, hogy a címzett valószínűleg kapcsolatban állhatott a mozgalom egyik csoportjával, és a levél a piarista szerzetesek által végzett titkos vallási tevékenység bizonyítékaként kerülhetett az anyagba.
A levél az ÁBTL 3.1.5 O-11959/4 dosszié része, amely a titkosszolgálatok által elfogott személyes levelek, képeslapok másolatain kívül kihallgatási jegyzőkönyveket, illegális összejövetelekről beszámoló jelentéseket, lehallgatott találkozók és telefonbeszélgetések átiratait, valamint a megfigyeltek követéséről szóló részletes jelentéseket tartalmaz.
További olvasmányok:
Bögre Zsuzsanna – Szabó Csaba 2010 Törésvonalak. Apácasorsok a kommunizmusban. Budapest, Metem–Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány–Szent István Társulat.
Mezey András 2014 Az első hazai bázisközösségek: a Bulányi-jelenség és a Katolikus Egyház az 50-es évek elején In Barna Gábor – Povedák Kinga (ed.): Lelkiségek, lelkiségi mozgalmak Magyarországon és Kelet-Közép Európában.
Kapcsolódó bejegyzések:
Subject
Communism and Christianity--Europe, Eastern
Secret police (secret service)
Material culture--Religious aspects
Religious groups
Communism--Europe, Eastern--History--20th century
Communism--Hungary
Secret police (secret service)
Surveillance
Totalitarianism
Material culture--Religious aspects
Religion and politics--Europe
Evidence, criminal
Hungary. Államvédelmi Hatóság
Creator
Agnes Hesz
Source
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
ÁBTL 3.1.5. O-11959/4
ÁBTL 3.1.5. O-11959/4
Publisher
This project has received funding from the European Research Council (ERC) under the European Union’s Horizon 2020 research and innovation programme No . 677355
Date
1955
Rights
copyright for this image belongs to ÁBTL
Format
tiff
Language
HU
Type
image
Identifier
ÁBTL 3.1.5. O-11959/4
Coverage
20th century
Hungary
Hungary
Bibliographic Citation
Agnes Hesz, "Letter about a secret Roman Catholic home christening Budapest,"
Date Created
2018
